90 évvel ezelőtt, 1918 novemberében értek véget az Osztrák-Magyar Monarchia, így Magyarország számára is a sok szenvedéssel és áldozattal járó első világháború fegyveres küzdelmei. Ennek, valamint a pécsi első világháborús katonatemető felújításának 10. évfordulója alkalmából „Emlékek az I. Világháborúról” címmel 2008. november 6-án kiállítás nyílt, melynek a pécsi Postapalota adott otthont.
A kiállítást dr. Somogyvári Márta, Osztrák Tiszteletbeli Konzul nyitotta meg, aki többek között elmondta azt, hogy az I. világháborúban elesett katonákról minden évben megemlékezik az Osztrák Tiszteletbeli Konzulátus, illetve, hogy a Pécsi Köztemetőben található egy, az osztrák Fekete Kereszt segítségével helyrehozott I. világháborús katonatemető. Az idei jubileumi év jegyében a konzulátus egy 4 napos rendezvénysorozattal kívánt adózni az elesettek emléke előtt, amelynek megszervezésében magánszemélyek valamint civil szervezetek, többek között a Sopianae Ifjúsági Egyesület is segítséget nyújtott.
A megnyitónak a Magyar Posta adott otthont, ahol az érdeklődők I. világháborús relikviákból tekinthettek meg egy kiállítást, amihez a Magyar Posta segítséget kért a lakosságtól: levelezőlapokat, katonai fotókat, kisebb tárgyakat vártak, hogy a kiállítást ezzel is színesebbé, gazdagabbá tehessék. A megnyitó után Dr. Tegzes Ferenc, a Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa „Pécs az I. Világháború idején”, míg Egervári László, a Hírközlési Múzeumi Alapítvány ügyvezető igazgatója „Az I. Világháború postai levelezése” címmel tartott egy-egy érdekes, képekkel illusztrált előadást.
Pénteken hagyományőrző kiállítás vette kezdetét a Széchenyi téren. A szervezők háborús relikviákkal, katonadalokkal, veterán járművekkel, a korabeli katonák hétköznapjait, szenvedéseit, a családtól való elszakadás érzését bemutató életképekkel várták az érdeklődő közönséget. Látni lehetett korabeli hordágyakat, kötözőhelyet, kitüntetéseket, obsitos /elbocsátó/ leveleket is, melyek a katonák életének fontos részét képezték. Ezt követően került sor a Pécsi Tudományegyetem könyvtárában berendezett „A császárért és a királyért” című emlékkiállítás megnyitójára, amit dr. Kedves Gyula, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese és Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes, a könyvtár főigazgatója nyitott meg.
Szombaton, pontosabban délután 3 órakor nyílott a „Reflexiók egy elfelejtett háborúról” címet viselő nemzetközi fotókiállítás a Művészetek és Irodalom Házában. 4 órától a Jungsteierkapelle Feldbach illetve a Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület fellépését tekinthették meg a résztvevők a Széchenyi téren. Ugyancsak a Jungsteierkapelle Feldbach közreműködésével este 6 órától német-magyar nyelvű misével emlékeztek meg az I. világháború hősi halottairól, majd ezt követte egy irodalmi, zenés műsorest, „Az elfelejtett háború” címmel, mely talán kissé könnyedebb kikapcsolódást nyújthatott a vendégek számára. A rendezvényeken korabeli katonadalok és az akkori eseményeket megörökítő újságcikkek mellett, katonanapló részleteket, illetve korabeli verseket hallgathattak meg az érdeklődők.
Vasárnap, november 9-én délelőtt 11-kor a 13 nemzet 1650 katonájának örök nyughelyet biztosító Pécsi Köztemetőben zárult a rendezvénysorozat. A katonai tiszteletadással egybekötött megemlékezésen köszöntőt mondott Dr. Hargitai János, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke, Meixner András, Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere, Dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke, illetve Dr. Heinrich Schöll, az Osztrák Fekete Kereszt elnöke. A Dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, és Dr. Heinz Fischer, az Osztrák Köztársaság államelnöke fővédnökségével rendezett nemzetközi emlékünnepségen felcsendültek azon országok himnuszai, amelyeknek az I. világháborúban elesett katonái a Pécsi Köztemetőben nyugszanak.
A Nagy Háború összesen több mint 15 millió ember halálát
követelte. A központi hatalmak gyors győzelmet reméltek, azonban a levelek
négyszer is lehullottak addig, amíg a harcok befejeződtek 1918 novemberében.
A háború végére az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, 3 millió magyar
katona és civil vált az első világégés áldozatává. Nem szabad elfelejtenünk
ezt az egész emberiséget megrázó véres eseményt, minden évben meg kell rá
emlékeznünk, és azon kell munkálkodnunk, hogy többet ne fordulhasson elő
ehhez hasonló értelmetlen, világméretű öldöklés.